Constantius, II., Flavius Julius (Sirmium, 317. aug. 7.-Mopszukrene, Kilikia, 361. nov. 3.): 340-61: római imperátor Szt I. Gyula és Liberius pápák idejében. - Nagy Konstantin cs. második fia. Atyja már 324. XI. 8: caesarrá tette, 337. V. 22: testvéreivel együtt augustus lett Asia, Aegyptus és Szíria ter-én. Ártatlanul vádolták rokonai meggyilkolásával. Sapur perzsa kir-t 348: Szingara (Mezopotámia) mellett legyőzte ugyan, de nemsokára újabb támadást intézett a Niszibisz ellen. A perzsa háború akadályozta meg ~t abban is, hogy az uralomért élethalálharcot folytató testvéreivel foglalkozzék. 340: Constantinus elesett, 350: Constanst megölték, s így az egész birod. ~ra szállt. Ny-on több trónkövetelő jelentkezett, ezért ~ békét kötött a perzsákkal és Ny felé fordult. Galliában Constans gyilkosa, Flavius Magnentius bitorolta a trónt, az Illyricumban elhelyezett légiók pedig az agg Vetranio tábornokot (~ sógorát) kiáltották ki cs-rá. 350. XII. 25: ~ Vetraniót lemondásra bírta, s az elébe siető Magnentius ellen fordult, kit Mursa (Eszék) mellett 351. IX. 28: megvert. Miután Pannoniát is meghódoltatta, újból Magnentius ellen nyomult, ki időközben Rómából és Italiából a nép haragja elől Galliába távozott. Míg DK felől ~ légiói keltek át az Alpok szorosain, K felől az általa pénzzel megvett alamannok törtek Galliába. Magnentius helyzete tarthatatlanná vált, s mikor hívei cserbenhagyták, 353. VIII: Lugdunumban öngyilkos lett. Ily módon az egész róm. birod. elismerte ~t urának. - A kizsarolt, az alamannok és frankok által kifosztott Gallia azonban sehogy sem tudott lecsöndesedni, és a perzsa határról is rossz hírek érkeztek. ~ tehát kényszerből visszahívta a száműzetésből legközelebbi rokonait, 2 mostoha unokatestvérét, Galliust és Julianust, caesar címmel ruházta fel őket, s rájuk bízta a hadak vezetését. Galliust K-re küldte a perzsák ellen, de ez nejének ösztönzésére annyi kegyetlenséget követett el és oly engedetlenséget tanúsított, hogy ~ 354: Galliust kivégeztette. Julianusnak azonban ~ Euszébia csné kérelmére nemcsak megkegyelmezett, hanem 355: hozzáadta a húgát, Ilonát, és Gallia élére állította. Julianus rövid idő alatt legyőzte és kiűzte az alamannokat és frankokat. ~ eközben Mediolanumban és Rómában tartózkodott, innen indult a quádok ellen, akiket Brigetio (Ószőny) táján legyőzött. Miután a jazikokat megfélemlítette és a Sarmaticus nevet fölvette, 360: újból Sapur perzsa kir. ellen indult. Döntő csatára azonban ekkor sem került sor. ~ Mezopotámiában értesült arról, hogy Julianust, aki hadaival a Duna mentén már Sirmiumig nyomult elő, fényes hadi tetteiért katonái cs-rá kiáltották ki. E hírek hallatára ~ elhatározta, hogy a félelmetes versenytárssal leszámol, de ebben halála megakadályozta. - Nikomédiai Euszébiosz hatására meggyőződéses ariánus lett. Amíg Constans, a niceai zsin. híve élt, ~ fékezte magát, de már támadta Szt Atanázt. 351-től azonban Aeternitas mea, 'Örökkévalóságom' és Episcopus Episcoporum 'püspökök püspöke' címeket kezdett használni; 353: az arles-i, 355: a milánói zsin-ra kényszerítette rá akaratát, s Libérius pápát is meg akarta félemlíteni. 358 u. Ankürai Basziliosz pp. hatására elhagyta, sőt üldözte a szélsőséges ariánusokat (→anomoianusok). Halála után az arianizmus hamarosan eltűnt a birod-ból, annak jeleként, hogy ~ volt a fő patrónusa. Utóda Julianus Apostata lett. **

EC IV:773. - Pallas III:503.